Riport


A Machine Mouse zenekar a 90-es évek közepén tűnt el a süllyesztőben, miután első magyar nyelvű lemezét kiadta. A banda – akkori – végjátéka hosszú időre nyúlik vissza, megszűnésük egyik fontos állomása a gitáros, Locsmándi Bence távozása volt. A vele készült interjúból most megtudhatjuk, mi történt akkoriban, és a BMG által kiadott korong dalairól is érdekes részleteket olvashatunk.

Teodóra: Érdekesnek tartom, hogy a MM-t érő rengeteg kudarc ellenére még mindig zenélnek az egykori tagok, és időről-időre új dolgokba vágnak bele… Mint a mesebeli főnixmadarak. Gondolom, Neked sem volt könnyű a távozás…

Bence: Sok éve hordom magamban a keserűséget, ami a MM második, BMG által kiadott, magyar nyelvű lemezéhez fűződik. Nem gondoltam, hogy ezt az ügyet valaha is nagyobb plénum előtt rendbe tudom majd tenni, mivel annak idején a bírósági pert is kihagytam. Akkor sem lett volna sok értelme (és tétje), most sem.
Az egész ott kezdődik, hogy amikor én kiléptem a MM-ból, akkor már készen volt egy magyar nyelvű lemezanyagunk, de senki sem akarta kiadni. A vége felé került a képbe Csala Mari, akit komoly szálak fűztek a BMG-hez, ő volt a RAPülők menedzsere, és Németh Gábornak (nála készült a lemez) és Vedres Józsinak jó ismerőse volt.
Tehát én kiléptem a zenekarból, majd nemsokára a lemez megjelent. Ezzel önmagában semmi bajom nem is lenne, nem is jutna ez az egész az eszembe. De mikor megláttam a boltok polcain a CD-t, meglepődve láttam, hogy sem az nincs feltüntetve rajta, hogy én is játszottam rajta, sem az, hogy némely számok szerzője is én voltam. Márpedig a magyar Artisjus alapján mindkettőnek van pénzügyi vonatkozása (bár az eladott példányszám tükrében ennek vajmi kicsi a jelentősége). Mintha előre sejtettem volna, a lemez soha nem jön be, a mai napig megrendelhető az interneten keresztül. Én egy évvel később vettem meg boltban 900 Ft.-ért, ami az akkori árakhoz képest kb. egy 50 %-os leértékelésnek felelt meg.

T: Akkoriban már egy ideje folyamatosan változott a zenekari hangzás. Új hangszerek, zenészek jelentek meg, egyre jobban eltűnt a régi, egyszerű és erőteljes kemény rock stílus. Hova akart zeneileg eljutni a zenekar?

B: A BMG-s lemez írásakor kicsit már kezdtünk túlhaladni a Guns-on, a zenekarnak sok más kedvence is volt. Egyébként a Guns-ék is elkezdtek a koncerteken fúvós-szekcióval, zongoristával, vokálosokkal játszani. A lemezen például a zenekar nagyon szerette volna, ha a Mötley aktuális, Vince Neil helyett John Coraby-val készült lemezén hallható dob-soundot hallja vissza. Az okosok azt mondták, hogy az azért olyan, mert elektromos dobbal készült. Nosza, szereztek is egyet nekünk a felejthetetlen Szendrey Putyitól. Viszont nem lett olyan, mert az ahogy ma hallom, az mégiscsak akusztikus dobbal készült.

T: Veled készültek a lemez felvételei… Hol hallhatunk rajta? Vokáloztál is?

B. Míg az első, angol nyelvű lemezen sokat vokáloztam, ezen a lemezen egyáltalán nem hallható a hangom. Az egész már nem érdekelt annyira, mint a Deep Press idejében - mintegy ebből is várható volt a kilépésem. Általában az én gitárom szól a bal oldalon, Joe-é a jobb oldalon. Bár én a keverés előtt fordítva kértem (a la G'nR), így sikerült. Poki hangja karakteresen hallható az összes vokálban (ez a sound-unk része volt, hehe).

T: Mondanál pár szót az egyes dalokról? Bármit, amit eszedbe jut most így, hallgatás közben…

Támadsz

A számot én írtam, Balatonlellén, a családi nyaralónkban. A zenekar akkori, 4 sávos kis magnóján demonstráltam a szinte komplett számot, még a szövegre is volt ötletem: valami olyan szó kéne a refrénbe, mint "fáradsz", "lázadsz" vagy valami ilyesmi. Azt is tudtam, hogy ezt kórus kell, hogy üvöltse, amire jönnek a válaszok. Amolyan lázadósan. "Támadsz" lett Raga és András szövegében. Ha jól emlékszem, Józsi nem is játszik benne.

Eltévedtél

Józsival közös számunk, a riffet én találtam ki, a refrént Józsi írta. A versében hallható effekt jellegű gitár-behúzásokat az ABBA egyik száma ihlette. Úgy emlékszem, Józsi és én játsszuk vonalból felvéve, az Ovation gitáromon. Szöveg? Nem emlékszem, talán Raga. A gitárszólót én játszom a fekete Les Paul-omon. A vége refrének alatti szóló pedig Joe jellegzetes játéka.

Szenvedély

Fura szám. Bár az alapötlet Józsié volt, alapjaiban a magaménak érzem. Az egyik próbán Józsi mutatta a nyitó akkordbontást. Akkoriban a kedvencem Zakk Wylde Pride & Glory című lemeze volt, azon voltak ilyen finom-kis, akusztikus, délies (amerikai) rock-balladák. Pozitívan szomorú számok…
A bontást Józsi és én játsszuk a 12 húros Washburn akusztikus gitáromon, melyre raktunk egy Yamaha pickup-ot és Józsi Marshall JMP-1én keresztül vettük fel. Tehát ott egy akusztikus gitár szól elektromosként felvéve. A szólókat én játszom, a slide-os gitárszólót a stúdióban írtam meg. Volt egy vicces munka-verziója, amiben megidéztem a „Paff, a bűvös sárkány" dallamát... A szöveget Raga írta. Szeretem ezt a számot még most is, a szöveg és ének teljesítmény gyengesége ellenére.

Fűnyíró ember

Az riff az enyém, de Józsi is benne volt jócskán. Az alsó E húr le van hangolva egy további egész hanggal. (Esz-ről Disz-re). A Les Paul Classic-om volt, jól emlékszem, azon játszom. A szövegét mindig is rühelltem: butának tartottam egy mozifilm-élményből, azonos címmel írni dalszöveget. A szóló Józsié. A szóló utáni zűrös rész a Zeppelin idézet előtt pedig én vagyok, ütögetve a gitárt, és fél térdre ereszkedve tekergetve egy BOSS Analog Delay time gombját a stúdióban - a la Hendrix... A Zepp’ szólót is én játszom. Eleinte csak a vicc kedvéért volt benne a számban, de szerettük, így hát így maradt.

Megkötözve élsz.

Józsi riffje, Józsi száma. Nehéz és élvezetes volt játszani, de soha nem szerettem, bár mai fejjel nem rossz szám. Az enyém a versében jobb oldalon hallható vibrato-gitár: egy másik kedves vintage effekt. A bridge („elrabolt a sötétség...”), asszem, zeneileg az én művem. Már alatta indul Józsi szólója. Ismét tapping, most EVH módjára. Aztán egy kis Malmsteen. A szóló utáni riffet én javasoltam, oktávban játszva. Fura, hogy a végén senki sem szólózik a refrén felett. Senki nem akart? Vagy csak koncepció? Nem tudom...

Borotvaélen

Az én számom, azt hiszem, szintén balatonlellei szerzemény, ugyanazzal a magnós technikával. A Metallica ihlette. A dallam András és Raga szerzeménye. Jó szám, csak nem elég dögös, vagy legalábbis nem szól elég dögösen. A refrénben Józsi viszi a kvinteket a jobb oldalon, a bal oldalon én bontogatok a’la Aerosmith (akkoriban azt is szerettem), és én játszom a szólót. Tetszik a dal befejezése.

Rászoktam már

Józsié. Azt mondta, hogy megtanít minket Toto-t játszani. Ez volt az iskolapélda. Egyben ez az erre a lemezre készült első szám is, bár az alapjai már megvoltak neki korábban. A refrénekben Józsi teljes erőből visít András mellett. Ő szólózik is. Ezt a dalt először valahol egy zuglói lakótelepen lévő „kultúrházban" játszottuk. A legvégén én szólózok, a befejezése egy "szolid" utalás a Don't Cry (G’n’R) végére.

Ébredés

A másik szám erről a lemezről, amelyre a mai napig szeretettel gondolok. Annak idején a koncerteken, a fúvósok mellett, velünk játszott Gátos Iván (ma Szörp, BonBon), aki egyébként rokonom. Ő hozta le a verse témát, hogy írt nekünk egy olyan igazi Aerosmith lassút. Nagyon bekajáltuk, a refrént Józsi és én írtuk Józsiéknál (direkt a lemezanyagot átrágni mentem ki hozzájuk). A szóló az enyém, szeretem, bár ma jobban játszanám el… :)
Józsi nem játszik a dalban, azt mondta, csináljam meg. Józsi hangja kihallható a refrénekben, jobb oldalon. Nehéz szólam volt. Ebben én is énekelek, Józsival (...az élet egy száguldás...). A szóló utáni instrumentális részben a próbákon eredetileg is szaxofon szóló szerepelt, de a zenészünkről a stúdióban kiderült, hogy nem tud igazán jól fújni rá. Így került fel a hallható szóló a távollétünkben Csányi "Csevegő" István által másnapra. A zongoraszólamot Ivánéknál vettük fel MIDI-ben egy régi ATARI gépen floppyra, és azt vittem be a stúdióba.

Bűnök

Józsi száma, a riffhez én játszottam hozzá a szájgitáros terc szólamot, és a 2/4-es törés is az én művem. Amikor kiléptem, egy véletlen-találkozás beszélgetéskor azt rótták a fejemre, hogy mennyire kiszúrtam Józsival, hogy ezzel a riffel magára hagytam. Nem értettem. Szóló: Józsi. A végén is Joe a la Sweet Child.

Forró drót

A szám elején hallható hangjáték (a többihez hasonlóan) Raga és András akkori együtt lakásából eredő hosszú agyalások terméke. Ez a szám korábban a Little Red címet viselte, talán már Pele távozása idején készülgetett. Jó-kis aerosmithes shuffle volt. Történt benne 1-2 sláger-írányultságú vátoztatás. A jelek szerint tűlélte a magyarítást is.
A 2. versszakban („Akarom...”) a felelgető mély hang - Poki. Dramaturgi-ja! A 2. refrén utáni, Józsi és én általam közösen bogozott rész után, a Beatles Twist & Shout-ja kerül idézésre („Holnapután már máshol...”). A végére egy kis Paradise City-szerű átmenés dupla tempóba, és egy kis blues-figura, ami dominánson áll meg – ez nagyon kellett.

U

Teljesen Józsi száma, csak ő játszik benne. Az egyik alaphoz az én fekete Les Paul-omat használta, hogy kétfajta sound legyen egymás mellett. Soha nem értettem, hogy miért U a dal címe, de valószínüleg egyfajta hangutánzás. Még az is lehet, hogy én vonítom valakivel. Mindig úgy gondoltam, hogy buta szöveg. Utána hallható Joe gitár-rodeoja. Lukather-Malmsteen-Józsi. Ügyes. Az azutáni részben pedig lehet, hogy Poki szleppelt...

(2005.03.11.)